Többek között a fent írt mondat volt rányomtatva azokra a zöld pólókra, amelyet középiskolánk két diákja, Rocska Cintia és Debreczeni Zoltán kapott, amikor 2014. július 14-én megérkeztek a szentendrei laktanyába. Természetesen járt még hozzá nadrág, zubbony, sapka és derékszíj is - ahogy az "katonáéknál" lenni szokott.
A Gyerekesély program hívta fel a figyelmet a lehetőségre és felajánlotta az útiköltség megfinanszírozását. Így juthatott el e két - a katonáskodáshoz vonzódó - fiatal az ESÉLYTÁBORBA.
A négy nap alatt az "igazi" katonai kiképzésből kaptak könnyített ízelítőt.
Amikor leültünk beszélgetni az ott történtekről, mindketten nagy lelkesedéssel meséltek. Megtudtam tőlük, hogy az ország különböző településeiről verbuválódott össze a kilenc lány és a harminckét fiú.
A 6 órai ébresztő után reggeli torna következett, majd menetelés a gyakorlótéren, lövészet a lőtéren. Ebéd után gránáthajítás. Ismerkedtek a tájolással, és megtanultak menedéket építeni - ásó és balta segítségével - az erdőben. A csobánkai laktanyába ellátogatva még harckocsikba is beülhettek. Mindennap alaposan elfáradtak, de a napi ötszöri bőséges étkezés megtartotta erőnlétüket. (Zoli még hízott is.)
A fizikai megpróbáltatásokon túl a kultúrával is foglalkoztak. Minden rajnak egy-egy műsort kellett összeállítania. Egyik este pedig a népszerű Radics Gigi adott nekik koncertet.
Cintia és Zoli nem csalódtak a katonaéletben, sőt jövőre is szívesen mennének. Úgy legyen!
Nagy Ferenc
