Gólyaavató

Délután végigtotyogtak a városközponton. Anyjuk sem ismerhetett rájuk.

A végzősök "áldott szorgalmának" köszönhetően alapos változáson mentek keresztül. Sok rúzs, púder, szemfesték és egyéb kencefice fogyhatott. No, meg a ruházatuk! Finoman szólva: nem a kedvenc öltözetüket viselték.

A művelődési központban aztán különböző huncut feladatok vártak rájuk. Ezeket kedvesen, aranyosan, sokszor ügyetlenül oldották meg. Nem morogtak, nem kelepeltek - tették a dolgukat. Ha kellett, megfejték a gumikesztyűt, táncoltak féllábon, kacsaként vagy hátaslóként. Készítettek ruhafűzért, énekeltek, szinkronizáltak.

Azok a madárkák, akik szeptemberben a kollégiumba fészkelték be magukat, korábban már átestek hasonlókon az ottani gólyaavató alkalmával. Nekik az eskü szövege is ismerősen csengett.

Égre, földre esküdöztek a kisgólyák. Mindenre, ami a végzősök éhségérzetéhez, idegállapotához, fáradtságához, pénzzavarához, kényelméhez és még ki tudja mihez kapcsolódott.

Mindenki boldog volt. A végzősök az eskü - számukra mennyei - szövegétől, a tartalom gyönyörűségétől. A kisgólyák pedig attól, hogy felavatták őket, most már "teljes jogú" (bár még pelyhes tollú) tagjai középiskolánk közösségének.

A tollak az itt reájuk váró 4-5 év alatt, reméljük alaposan meg fognak erősödni, hogy boldogan szárnyalhassanak kitűzött céljaik felé...

Nagy Ferenc