Augusztus 24-én „madarak” érkeztek intézményünk kollégiumába. Ornitológiai szempontból megvizsgálva őket, a hosszú piros csőr (amelyet a madárkedvelő végzős diákok előre elkészítettek) és az 1 lábon állás tette egyértelművé gólya mivoltukat…
Szóval megkezdődött a hagyományos gólyatábor. A fiókák azzal a céllal érkeztek, hogy 48 embert (madarat) próbáló, mégis szórakoztató órát töltsenek itt el. Szárnyaikat bontogathassák, és tanuljanak meg kötelékben repülni…
Változatos program várt rájuk, melynek megvalósításában (szervezésben, lebonyolításában) nevelők, tanárok és 12-13. osztályos „gólyanevelő” diákok vettek részt.
Az első ebéd elfogyasztása és a gólyaismerkedés után tűzoltósági bemutatóra került sor. A porral oltó készülékek tartalma fehérré változtatta a tájat és a gólyák egy részét is. Szerencsére volt mivel leverni a port. Szem és ruha nem maradt szárazon.
A megpróbáltatások folytatódtak. Kalandtúrában testesültek meg. A város egymástól távol eső pontjait kellett felkeresniük és megoldani az előírt feladatokat. Az Éden-tó hűsítő vize gyógyírt jelentett a gyalogláshoz nem szokott égő, fáradt lábaknak. Erre igencsak szükség volt, hiszen az esti szalonnasütést követően az Almost more than me zenéjére a tánccal is meg kellett próbálkozniuk. A fáradt, de „felpörgött” fiatalok nehezen és soká tudtak álomba szenderülni.
Másnap reggel 7 órakor álmaik „netovábbja” valósult meg. Olimpián, parasztolimpián vehettek részt. Futhattak hagymával, tolhatták egymást talicskában, szedhettek krumplit – gumicsizmában, kalapban, bajuszosan.
E nap leghosszabb közös programja az ebéd közös elkészítése volt. A csapatok paprikás krumplit főztek. Az értékelésre desszertek is kerültek a szépen megterített asztalokra. A háromtagú zsűri nem győzte dicsérni a finomságokat, s nem győzött hálálkodni, hogy ő lehetett a kiválasztott… Egyébként a kisgólyáknak a tűztáplálástól a mosogatásig volt elég tennivalójuk. Az étel rotyogása közben pedig szellemi és ügyességi feladatokat kellett megoldaniuk.
A fárasztó teendők után fagylaltozás és sétakocsikázás következett, majd a sportcsarnokban sportversenyekre került sor.
Kora este vette kezdetét a „Ki kicsoda?” játékos vetélkedő, majd a napot fergeteges disco zárta. Vagy nem… Egy órakor (éjjel) a bátorságpróbára őrjítő ricsajt adó konyhai eszközökkel ébresztettük fel csemetéinket. Dicséretükre legyen mondva, az első „sokkból” felocsúdva derekasan teljesítették a rájuk rótt feladatokat a síeléstől az autótologatásig.
Az utolsó délelőtt folyamán huncut vetélkedőt szerveztek nekik a végzősök.
A tábor értékelésekor megkérdeztem új tanítványainkat, hogy ki az, aki szeretné, ha még csak most kezdődne a gólyatábor. Az elcsigázott, vízhólyagos lábú, fáradt kisgólyák számomra meglepő választ adtak: a többség szívesen kezdené újra. Úgy gondolom, hogy az élmények, a megpróbáltatások összekovácsolták őket. Fáradtságuk ellenére sem lettek szárnyaszegettek, fognak tudni kötelékben repülni…
Köszönetünket fejezzük ki támogatóinknak: Tóth Sándor, Közétkeztetési Intézmény, Sarkadi Tűzoltó Egyesület.
Nagy Ferenc
