A Nagy Zoltán Emlékfoci Torna 2017
A címben szereplő mondat is elhangzott Sárközi Anna igazgató asszony beszédében, amellyel a Nagy Zoltán Emlékfoci Tornát megnyitotta.
Az immár nyolcadik alkalommal megrendezésre kerülő focitorna sokkal több, mint egy hagyományos sportesemény. Egy volt diákunkra, Nagy Zoltánra, vagy ahogyan a barátai hívják, Zolikára emlékezünk, aki 2009-ben 17 éves korában tragikus hirtelenséggel hunyt el.
2010-ben a körösnagyharsányi, a kollégiumi, valamint a gimnazista barátai és mi kollégiumi nevelőtanárok elhatároztuk, hogy minden évben a születésnapja körüli időpontban Zolika kedvenc sportjával emlékezünk meg róla.
Ilyenkor összegyűlnek a testvérek, a régi barátok, ismerősök, akik barátságos mérkőzéseken küzdenek meg egymással.
A „küzdés” szó igazából nem is a megfelelő kifejezés erre, mert bár a foci jellegzetessége ez, és valóban pörgős mérkőzéseket láthattunk, de szabálytalanságok nem történtek, inkább baráti, és szeretetteljes hangulat uralkodott végig.
Megható volt látni azt is, hogy az elmúlt évhez hasonlóan egy lánycsapat is szerveződött, akik egyáltalán nem játszottak alárendelt szerepet, és bátran szembeszálltak a fiúkkal. A srácok elmondása szerint még a legszebb gólt is ők szerezték!
Az emlékfoci tornán az alábbi sorrend alakult ki:
- Barátok 1.
- Öregfiúk
- Barátok 2.
- Kolesz
- Lányok
Az első helyezésért járó kupát a Barátok 1. csapata vehette át, de ők ezt - a szép hagyománynak megfelelően - felajánlották Zolika húgának, Anikónak, aki maga is a lány csapat tagja volt!
Jó volt látni ezeket a fiatalembereket!
Zolikát, aki február 3-án lett volna 25 éves, nem fogjuk elfelejteni.
Balogh Endre, kollégiumi nevelőtanár
